Ez a kiváló gótikus sakktábla dobozfából készült, bábui pedig egész tömegben ébenfából lettek megmunkálva.
Hosszú ideje dolgozunk együtt kézműveseinkkel, és minden évben látjuk, hogy több ilyen gótikus sakktáblát kézműves munkával készítenek.
Megkérdeztük kézműveseinket, hogy meggondolnák-e, hogy a nagyközönségnek is eladják őket. A válaszuk egyszerű volt: „Hogyan?”. Így hát itt vagyunk. Bemutatjuk legjobb tervezőink készségeit. Ez az Ön lehetősége, hogy osztozzon a sakk iránti szenvedélyükben és a minőségi kivitelezésben.
Ezekből a gótikus sakktáblákból korlátozott számban kínálunk. Tervezőink már legyártottak ötven darabot ebből az egyedi darabból, és beleegyeztek, hogy további darabszámot gyártanak az Ön kérése alapján.
Hadd hangsúlyozzuk: ezek kiváló minőségű fából készült modellek.
Amilyenek, a sakktábla a maga idejében azt fogja tenni, amit a minőségi fa tesz: Patinát fog kapni mély és .sugárzik és a természetes mozgás (színváltozás) kisebb jeleit mutathatja. Ez nem hiba jele, hanem magának a fának természetes következménye. Minden fadarab más és más. Még az ugyanarról a fáról származó deszkák is eltérő szemcsézettségűek és árnyalatúak lehetnek; ez is annak az eredménye, hogy mesterembereink valódi tömör keményfát használnak, nem pedig szintetikus anyagot.
Biztos lehet benne, hogy ha gondosan kezelik és megfelelően bánnak vele, az Ön sakktáblája generációkig fog tartani.
Ez a nagyméretű fából készült modell az 1950-es évek szovjet korszakának sakkfiguráira utal.
A sakk eredetéről sokféle vélemény létezik. A görögöknek, rómaiaknak, babilóniaiaknak, egyiptomiaknak, zsidóknak, perzsáknak, kínaiaknak, hinduknak, íreknek és walesieknek tulajdonítják. Néhány szaktekintély még egyes személyeket is megpróbált a játék megalkotójaként feltüntetni: Salamon király, Xerxész és Arisztotelész, hogy csak néhányat említsünk. A szakértők által leginkább támogatott nézet azonban az, hogy a játék a hinduktól származik, és Indiából a Kr. u. hatodik században került Perzsiába. A játék szanszkrit neve chaturanga volt, amelyet a perzsák chatrangra változtattak. Amikor az arabok megszállták Perzsiát, a nevet shatranjra változtatták. Innen fejlődött át a mai perzsa nyelvbe és az indiai dialektusokba.
A „sakk-matt” kifejezés állítólag a perzsa „shah”, azaz király és shahmat, azaz „a király meghalt” szóból származik. A sakkot valószínűleg a marokkói arabok hozták be Dél-Európába a nyolcadik vagy kilencedik században, amikor Spanyolországot megszállták. Az olaszok valószínűleg a bizánciaktól örökölték a játékot. A játék ezután észak felé, Franciaországba, Skandináviába és Angliába terjedt el.
A modern sakk fejlődése valószínűleg Franciaországban zajlott le, majd a 15. század elején átkerült Spanyolországba, ahol a játékot „ajedrez de la dama”-nak nevezték. Mivel a sakkot minden civilizált országban ilyen régóta játsszák, a sakkfigurákat a legkülönbözőbb anyagokból faragták és alakították ki, többek között keményfából, közönséges és féldrágakövekből, elefántcsontból, csontból, borostyánból, ezüstből, bronzból, porcelánból, kerámiából és üvegből. Több mint 500 mintát jegyeztek fel.
A sakkfigurák, akárcsak a játék, valószínűleg az indiai hadsereg „négy fegyverzetéből”, azaz a szekerekből, elefántokból, lovakból és gyalogságból származnak. Az első bábuk zömök, szögletes formái némileg módosultak a játék hosszú nyugati útja során. A 11. század körül alakult ki az érmék fokozatossága, felismerhető figurákról mintázva azokat. Minden ország saját modelleket készített, amelyek általában naturalista megjelenésűek voltak, kivéve, ha a muszlim uralom szimmetrikus formákra korlátozta az érméket, amelyek nem ábrázoltak embereket vagy állatokat, vagy ha a költségek egyszerű faforgácsokra korlátozták azokat.
Gótikus sakktábla jellemzői:
- Sakktábla: Szélesség – 53 cm x Hosszúság – 53 cm
- Sakkfigurák :
- Király magassága – 10.6 cm
- Alap – 4,3 cm
- Nettó súly – 5 kg
- Melléklet: – 4,3 cm
- Sz: A
sakkfigurák és a sakktábla dobozfából, és ébenfából készült
